Capri

Már régóta tervben volt, hogy ellátogassak Caprira, csak eddig nem jött össze. Háromszor már lefújtam az utat, most hétvégén már nem lehetett fennakadás. Nem is volt, előző nap összekészültem. Szombaton pedig hajnali keléssel indítottam a napot, 7: 35-kor futott ki az Aneoda Nápolyból, Porta di Massa kikötőből, és olyan 9 táján érkeztünk Marina Grande kikötőbe, Caprira.
Az időjárás kicsit ellenem volt, párás,és szeles. Az előbbi miatt a jó kilátással büszkélkedő  helyek jelentősége háttérbe szorult, a nagy fehérséget lehetett leginkább látni, mint ahogy azt a fotók is demonstrálják. A szél miatt, meg nehéz volt eldönteni, hogy most legyen-e rajtam pulcsi, vagy ne. Délutánra mondjuk kitisztult az idő, de akkor már nagy hegymászásokhoz nem volt kedvem, inkább strandoltam, picit meg Caprit néztem meg.
A program közben alakult ki: Capri: Marina Grande, onnan a Scala Fenicia-n (Scala :lépcső) eljutottam Anacapriba, megnéztem a Casa Rossat, a San Michele templomot, meg amire olyan büszkék, innen a Grotta Azzurra. Majd vissza Anacaprira, fel a Monte Solaro-ra, megnézni az Osservatorio Solaro-t, meg még ami arra, van és vissza Caprira, ott strand, városnézés, meg ami még belefért a napba (megnéztem pl. az Arco Naturale-t).
A látottak kapcsán  sajnos bejött a számításom, Capri és Anacapri is tele van turistával, láthatóan minden árus erre van készülve. Három euróért is lehet kávét árulni, ezt is megtanultuk, félelmetes. 

Anacapri nevezetességeitől én annyira nem voltam elájulva, a Monte Solaroról nem tudok mit mondani a köd miatt. A Grotta Azzura érdekes meg szép volt, viszont elég rövidke kis  program, kb. 10 perc, de egyszer látni kellett :).  Capri városában el lehet csavarogni, hangulatos, volt ahogy közeledett az este.  Sokat sétáltam, gondoltam megnézem a növényzetet, elvileg bizonyos fajok csak Caprin őshonosak. Ehhez annyira nem értek, de tényleg szép látvány volt, rengeteg virággal. Emiatt kirándulgattam kicsit a Monte Solaro-n, a sziget legmagasabb hegyén. Felfelé, Anacapri felől szépen kiépített séta út volt, azzal nem volt baj. Lefelé Capri felé viszont sikerült valami ösvényfélére keverednem, ami ilyen szakadékosban vitt végig, kicsit horror volt egyedül, de megoldottam. Az is igaz, hogy ezen a szakaszon láttam legtöbbet az élővilágból.
Kipróbáltam a strandot is, mondták, hogy Caprin tiszta a víz, ott fürödjek. Hát a tisztasággal nem volt gond, az tény. Viszont a hőmérséklet még nem volt az igazi. mondjuk, rajtam kívül még egy embert láttam úszni, de később kiderült rajta búvárruha volt.Na jó, annyira nem volt tragikus,szerintem kb. 20 fok, volt már rosszabb. Mondjuk miután kijöttem éreztem, azt a pezsgést, amikor az embernek beindul a vérkeringése, nah mindegy, fürödtem Caprinál a tengerben, az a lényeg.

Egy tanulmányi kirándulás

Csütörtökön újra Rómába vitt az utam. Igaz most elmaradt a hajnali kelés, csak délután kettő előtt valamivel indultunk, este hat után értünk oda. De nem is a város megnézése volt a cél, a Stadio Olimpico-ba mentünk a 7-kor kezdődő Compeed Golden Gala-ra.
Én még sosem láttam élőben ilyen komoly atlétika versenyt, 13 olimpiai bajnok, csupa nagymenő. A Stadio Olimpico is nagyon impozáns. A nagymenők is az idén elején vannak, ezzel lehetne összefoglalni a látottakat.  Eredmények tekintetében viszont nem volt nagy verseny. Sokaknak például  csalódás volt Usain Bolt futása (9,91). Nagyon rákészültek, aztán kis hilyán ki is kapott a jamaikai. Ő volt a nagy sztárvendég, de mondjuk amikor a melegítés előtt körbe ment a stadionban kisautóval... szóval sejteni lehetett, hogy nem élete legjobbját futja majd.sokan csak miatta jöttek a stadionba... Sokan viszont csak Bolt miatt jöttek el. Nem sokkal a futam előtt értek, és utána el is mentek. Emiatt kicsit csökkent az élvezhetőség, állandóan felállni, kiengedni, beengedni, mittudomén. na, mindegy.
Nekem összességében nagyon tetszett a kirándulás, élmény volt ott lenni.
A gálának 22 óra után lett csak vége, így hajnali 3 után értünk Nápolyba a Stadio San Paolohoz, ahonnan biztonsági okokból  nem haza mentem hanem (ahogy azt előre megbeszéltük) inkább csapattársál aludtam. Másnap olaszos reggeli, hmmm. Hazafele menet megállapítottam, hogy hiányzik az otthoni reggeli. Leülök, otthoni körülmények között eszem, kényelmes székben, van választék, stb.
A késői érkezésnek és a másutt alvásnak köszönhetően persze a másnapon ment félig a levesbe, pedig akkor is volt dolgom; elő kellett készülnöm a hétvégi nagy kirándulásra.

Allora, orario non c'e...

Írtam a hét elején, csak nem jegyeztem be
Bő két hét telt el az utolsó bejegyzés óta. Ennek egyszerűen az az oka, hogy nem történik itt mostanság sok érdekes dolog. Eszegetek, settimana del gusto van, pármai sonka akciókkal, ki kellett próbálni azt is. Közben megint jön a tészta. Telnek a napok, közeledik a szorgalmi időszak vége. Ennek megfelelően beadandót gyártok, jegyzeteket szerzek be, hasonlít az otthonihoz, kicsit eltolva. Most a héten kicsit fel kéne pörögni, egy kirándulást azért beszervezek, esetleg strandolással egybekötve. Egyébként, várakozni, a plafont nézni itt nagyon meg lehet tanulni. A közlekedés valami félelmetes, még április elején egyszer megkérdeztem a buszmegállóban, hogy valami menetrend nincs-e, hát az nincs.("Allora, orario non c'e")
 Na azóta ha tehetem kerülöm a busszal történő közlekedést, elég tragikus. A másik tréfa a sciopero. Már írtam korábban az április sztrájkról, azóta volt májusban újra, de most vasárnap is megyek a  vonathoz, hát bocs nincs vonat, azért próbáld meg, hogy vársz egy kicsit, hátha... Ez a jellemző, fél óra várakozás itt alap, már észre se veszem.  A vonatoknál ugyan van menetrend, de a városon belül közlekedők esetében nem releváns. A helyiek elég jól alkalmazkodnak a helyzethez. Vaskos újságokat árulnak, minden állomáson, kitart az sok fél órás várakozásig, nincs idegeskedés és a GDP is emelkedik az újság megvásárlásával. Én amúgy általában a tanulnivalót szoktam nézegetni. A vonat nem rossz, összekötötték a metró rendszerrel. Tehát ahogy érkezik be a városba, és megy szépen tovább. Vannak pl. Formia-Salerno  vonatok, amik keresztülszelik a várost. Úgy lehet elképzelni, mintha nálunk Fehérváron felszállnál a vonatra, és Szolnokon leszállnál, úgy, hogy közben Pesten metróként funkcionált.
Még annyit sztrájkról, hogy eléggé le van szabályozva törvényileg. Reggel 6 és 9 között kötelező, egy ún. minimális szolgáltatást nyújtani, amiről persze senki sem tudja, hogy mi az, de nem baj, szóval reggel 6 kor még mennek a járművek, ugyanez vonatkozik az este 18 és 21 óra közötti intervallumra is. Viszont sokszor  van ún. sciopero generale, azaz általános sztrájk. Se vonat se semmi, sőt az újság azt írta múltkor, fennakadások a közlekedésben, oktatásban, banki ügyletekben, az a király.
Közben, nézem a levelesládám,  meghívó sörözésre, találkozó a Széll Kálmán téren, a jó öreg "Moszkva" se lesz a régi, mikor hazaérek, na mindegy ez van.

"Hogy nőttél ilyen nagyra, ha ilyeneket eszel?"

Vége a zh hétnek, pihenés közben gondoltam írok kicsit az itteni életvitelemről. Kezdjük a legfontosabbal; mi a kaja . A kenyérről már írtam, még annyit ahhoz hozzátennék, hogy drága (folyékony változatban is), szóval azt amennyire lehet mellőzöm. Helyettesítő termék viszont van bőven. Most például van jó kis colomba, ami egy kalács feltupírozva (kandírozott narancshéj darabokkal, mandulával... ízletes és tápláló), eredetileg húsvéti édesség, de engem ez nem izgat.
Amit majdhogynem dobnak az ember után boltban (piacon), az a tészta, a paradicsom, a tengeri halféle, az olajbogyó meg úgy általában az ilyen olaszos cuccok. Én is ezeket eszem, szinte kizárólag. Például most a héten két kiló (durum!) tészta fogyott el. Az átlag egy kiló alatt mozgott eddig, csak most már másodszorra kaptam egy edzős társtól kaptam friss tésztát, és várhatóan jön még. Mindegy, ma a vacsi már grillezett tintahal lesz, paradicsomsalátával (mi mással?...), elég volt a szénhidrátból.

Reggelire keksz féléket esznek itt hét pofára. A nagyobb boltláncoknak, mindnek van saját márkás vajas keksze, itt ez a minimum. Mondta az itteni edző, hogy én is inkább azt egyek reggelire, mert kevesebb glutént tartalmaz és nem savasít annyira. Legalábbis ez a hivatalos indoklás, mondjuk tényleg nem rossz, még annyi, hogy cappuccino dukál hozzá. Elvileg; öt ilyen mütyűr, gyümölcssaláta, egy bögre tej, 380 kcal, ideális reggeli... mondjuk ma speciel maradtam a zsíros kenyérnél, hagymával, pirospaprikával. Na jó, normális esetben, mézes kenyeret, ilyen müzli félét, kekszet ilyesmit fogyasztok, két hónapja először és szerintem utoljára fordult elő ilyesmi.
Másik csapattárstól meg most lekvárt kaptam, úgyhogy ezzel bővül a lista. Etetik itt az erasmusos diákot, nehogy éhen haljon, akkor nem tud edzeni, meg nem érzi jól magát. Szépen rászoktatnak az itteni menüre, már csak azért is, mert anyagilag is így jön ki az ember jól. Meg nem is bánom, jó az olaszos kaja, és egészséges is, tiszta wellness tábor. Le is adtam szerintem pár kilót, a sok kekszezéssel, meg a tésztazabálással együtt.
Még annyi, hogy aki erre jár próbálja ki a mozzarellát. Megjegyzem itt rá van írva a csomagra, hogy megbontás előtt 10 percig meleg vízbe érdemes tenni (zacskóstul). Próbáljátok ki, sokkal lágyabbá teszi a sajtot, egészen elolvad az ember szájában, gondolom otthon is működik.

Jó hogy nem Milánó...

Azt mondják akármerre jár az ember külföldön, a kenyér az hiányzik. Ez így van velem is Nápolyban. Értelemszerűen van itt is kenyér, csak más. Nem annyira kelt a tésztája, sűrűbb, keményebb a héja is, de a legjellemzőbb ismérve: sótlan. Előnye az otthonihoz képest, hogy nem morzsál annyira, meg jobban bírja az állást is, a 3 napos kenyér még simán jó, és nagyon vékony szeletekre is lehet vágni. Pláne ha az ember berakja a sütöbe, úgy, hoyg alatta van egy tálcában víz. Ilyenkor, ha kicsit megsózom, akkor azon is lehet javítani valamit.
Egyébként nutellával, vagy mézzel jó. Ma például mézeskenyeret ettem, pisztáciával. Egy aprócska pofáraeséssel kezdődött ez is, magyarázom... Szóval gondoltam veszek egy kis pisztáciát a piacon, fincsi lesz. Aha, csak éppenséggel nem figyeltem oda eléggé; az is sótlan volt. Na mondom faszályos, akkor megy a mézeskenyérre. Viszont meg kell hagyni, így nagyon fincsi, szóval lehet az lesz, hogy viszek haza is egy kis sótlan pisztáciát, azt legalább várhatóan csak én fogom fogyasztani :)
A kenyér kapcsán annyit, hogy amikor elpanaszoltam a problémámat az iskolatársaknak azon röhgötek, hogy Milánóba kellett volna mennem, ott ugyanis állítólag teljesen sótlan a kenyér. (Azt hiszem van annak
valami külön neve is, de mindegy) Mondjuk azt is hallani időnként, hogy mi használunk kicsit sokat a "fehér halál"-ból otthon, szóval fene tudja. Legalább egészségesen éldegélek, de azért örülök, hogy nem Milánót választottam végül.

"A Fabio, Edinson"

Kiutazás előtt a fodrászom (Szilvi) kicsit vágott a hajamból, megúgy egyáltalán, rendezte a sérómat. Mindezt olyan ügyesen sikerült összehozni, hogy kinézetre van némi hasonlóság köztem, és a nápolyi gólgyáros; Edinson Cavani között (kép mellékelten). Az említett játékos, 26 gólnál jár az SSC Napoli színeiben, ennek köszönhetően igencsak nagy népszerűségnek örvend a városban. A hasonlóság kapcsán én sem maradok ki a jóból. Szólított már le rendőr, piaci árus, de úgy általában mindenféle ember. Ráadásul a Stadio San Paolo-ban vannak az edzéseim (ahol a focicsapat is edz), úgyhogy tényleg egészen hihető a kép...
Tegnap zárva volt a pálya, emiatt a RAI épülete előtt futottam emelkedőket. Először fényképezni akartak jönni, ezt még kivédtük. De aztán autogramot kértek tőlem, és nem akartam a vidám olaszok kedvét lelohasztani azzal, hogy nem én vagyok Cavani. Inkább rávetettem a kívánt három szót, az elém nyomott papírra;
"A Fabio
Edinson"
Úgyhogy ennyi...  Nincs két hónapja hogy itt vagyok, és már autogramot osztogatok...

Egy hosszú nap Rómában

Több, mint egy hónapja vagyok Nápolyban, úgy döntöttem el kéne már menni megnézni Rómát, pláne, hogy még a héten ugyebár ingyen voltak a belépők. Így tehát az történt, hogy szombaton a 6 36-os vonattal elhúztam a megnézni a "citta eterna"-t. A program elég zsúfolt volt: 9: 20, Stazione Termini, innen Colosseum, Forum Romanum, Szent Péter székesegyház, Angyalvár, Spanyol lépcső, Trevi kút, II. Viktor Emánuel emlékmű, illetve ennek a Palazzo Venezia nevű múzeum egy része. 17: 05-kor órakor visszatértem a pályaudvarra, ahonnan 10 prc múlva indult is a vonatom visszafele. Jellemző az oalszok lelkivilágára, hogy 1 vonatmegállóra voltunk Napoli Centrale tol, (Villa Literno ban) ahonnan a vonat kelet felé fordult, és elment Casertaba, és egy jó nagy kör megtételével értünk Nápolyba. Minderre egyetlen magyarázat az, hogy az nem lenne jó, ha a nem intercity vonat is 2 óra alatt megtenné a 200 km-es távot, valahogy ki kell jönnie a 2 óra 45 percnek... Róma egyébként tele volt a turistákkal, meg sok helyi is kihasználta az ingyen múzeumozást. Cserkészcsapattól kezdve, kisiskolásokon át az igazi angol turistáig bezárólag volt ott mindenféle ember. Aztán lehet, hogy Rómában ez az alap, mindenesetre, csökkenti az élményt. Mi lehet ott nyáron, a főszezonban??

Összességében jó kis túra volt, Róma kipipálva. Na, jó azért van ott még látnivaló bőséggel, én elég felületes voltam, ennyi fért bele a napba; íme a link a képekről:

https://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=113213023778744138000&target=ALBUM&id=5596276675148880705&authkey=Gv1sRgCOX2uszl15qKBg&feat=email